Öt éve jött világra az első gyermekem. Azóta lett még kettő. Amikor kiderült, többen zavartan gratuláltak, néhányan tréfálkoztak, például, hogy a boszorkának három fia van, volt aki hősnek nevezett, meg belevaló fasza csajnak. Elmondom, hogy nézett ki ez a fasza csaj a harmadik gyerekével a hasában. Természetesen csodásan. Csak kissé meghurcolva, kissé rohadt fáradtan, kissé értetlenül állt a tények előtt, hogy neki, akinek néhány éve még egy normális párkapcsolat sem jutott addigi élete során, csak a munka meg a macskák, most a harmadik fiát várja. Eszébe jutott, hogy ha az a fickó akit néhány éve még reménytelenül szeretett, mégis valami csoda folytán "összejön" vajon mit adott volna neki? Eszébe jutott az a sok egyedül töltött nap és éj amit akkor elátkozott. Soha nem akart már egyedül lenni. Eszébe jutottak a barátokkal átmulatott éjszakák, ahol azzal flörtölt akivel csak akart, azt vitt haza és dobott ki az ágyából akit csak akart. Eszébe jutott a sok élmény amit addig átélt. Eszébe jutott az élete, amit az anyasággal maga mögött hagyott. (megsúgom azért már nem bánja annyira)
A beetetés:
Az első gyerekem (5), szőke, világos szemű derűs arcú, maga volt a megtestesült nyugalom. Mondom ilyen szerencsét, mit fecsegnek ezek a nők itt körülöttem. Nem is olyan vészes ez.
Jött a második gyerekem (2). Fekete haj, világos szem, barna bőr zsivány tekintet. Éjszakai motoszka. Iszonyatos tempót diktált fejlődés terén, hosszútávfutó, tyúklopó. Kezdtem elveszteni a hajam.. Is.
Eljött a harmadik gyerekem (1). Az első meg a második keveréke. Anya kicsi babája, hesteg anyátmegvettékkilóra, szerelem, 4 hónapig szopizott, nem csapkod, csak simizik, millió dolláros mosollyal az arcán valószínűleg kilopja a szemünket is pár éven belül. Már most nyomatja a nagyobbaktól tanult, hasravágós-hisztit. De jó humorú gyerek, azt hiszem bevesszük a bandába. (természetesen a végletekig imádom)
Reggel
Az elképzelés:
Iderakhatnék egy képet. De inkább leírom, mert úgy izgalmasabb.
Szín: Egy felújított pecó, bézs, milliós kanapé, pihe-puha gyapjú takaró hull alá a karfáról amin könyökölve éppen egy csésze gőzölgő kávéval véreimet nézegetem elégedetten, amint fa játékaikkal gyöngyöző kacajjal játszanak, apró kantáros nadrágjaikban, kockás ingeikben, pamut zoknijaik kezem munkáját dicsérve fehérlenek kicsi lábaikon.
Én: Hajam kétnapos balayage, laza de tökéletes gyeskonytban, testemet csak egy finom pizsama fedi, lábam szőrpamacsos meleg házi-papucsban melengetem.
A valóság:
Iderakhatnék egy képet, de csak snapchates képek készülnek rólam, mert nem bírom földolgozni a valóságot.
Szín: Egy tíz éve felújított pecó. Sötétszürke, szinte antracit százötvenezres kanapé az RS-bútorból, egy plüss takaró feldobva a fejem mögötti sarokba, amin az épp negyedszerre fölmelegített kávémat próbálom elfogyasztani reggel nyolckor. A három raptoromat nézegetem amint reggeli után tele energiával ellenállnak az öltöztetésnek. (igen szerencsés vagyok, van hogy a férjem öltözteti fel őket) Felhajtom a fél kávémat egy kortyra és kiengedem a reggel nyolcra fölgyülemlett stresszt. Magyarul ordítok. Természetesen nem megyek vele semmire, de "jobb kint mint bent Fiona". Aztán segítek öltözködni. Pamut kis zoknijuk már reggel mocskosabb mint én egy 3 napos fesztivál után.
Én: A hajam vagy három hónapja nem látott fodrászt, a gyeskonytom tegnapi, két hete nem jutottam odáig hogy megmossam, örülök, ha a zuhany alá be tudom vágni magam. Testemet pamut fedi, lábacskáimat cérna zokni és crocs. Maradjunk ennyiben.
Délután
Az elképzelés:
Szín: Hazafelé suhanunk, mellettünk az erdők tovatűnnek. Véreim hátulról a napi élményeket mesélik, kacarásznak. Hazaérve a rend vár és frissen készült vacsora amit napközben rittyentettem. Játék, vacsora, mese, fürdésalvás. NAPERSZE...
A valóság:
Szín: Hazafelé betondzsungelben suhanunk, az autópályán baleset, dugóban ülünk. Vagy negyven percig araszoltam rá az M7-esre. Anyahívjukfelapát. Jó. Szia Apa!!! Mindenki örül. blablablablaaa.. Anyahívjukfelapát..Nem. Deeeeee. Nem vitatkozom. "Etelka nyugodj meg mindjárt otthon vagyunk." (Kádár Annamária - Mesepszichológia) Egy idő után megnyugszanak. Hazaérünk. Menjünkkiakertbeeee! Nem tudunk, mert szakad az eső. Deeeeee. Nem vitatkozom. Végre beérünk a lakásba. "Már megint micsoda kupi van! Konyha is szalad. Legalább mostam. Jajj nem! A mosást bent hagytam, reggel óta ott áll. - Mit csináltam egész nap?! Deszaranyavagyok. Mindegy. Adok nekik enni. Mindenki maszatos, több a kaja a földön mint a bendőjükben, sírnak, hogy még teát kérnek, hogy vizet kérnek, hogy kekszet kérnek, utána kezdődik előröl. Apa jöhetnek a malacok (Peppa Malac) meg a többi. Szarszülőkvagyunk. Mindegy. - Este úgyis olvasunk mesét."
Este:
Az elképzelés:
Szín: Apa és Anya filmet néznek, társasoznak, külön hobbiknak hódolnak. Gyerekek nyolckor már édesdeden ágyban.
A valóság:
Szín: Nem vagyok álmos. Nézd egy busz! - Honnan szedted? - Enyém! - A busz is aludni megy - Nem megy! Mejek az ágyba. - Jó.. az jó lesz. Maszat mesét! Jó de csak egyet. (Egy könyvet) Bogyó és babócát! Késő van. Deeeee. Nem vitatkozom. Hangmassive (Hangdrum hangszeres zene) - Apa és/vagy Anya fél 11 körül csorgó nyállal felébrednek a fotelban elgémberedett tagokkal, ráeszmélnek, hogy ennek a napnak is lőttek és átvonszolják megfáradt testüket a hálószobába, ahol ki foggal fölfelé, ki superman pózban folytatja ott ahol a fotelban abbahagyta.
That's it folks!
The End (is near)
----------------------------------------------------------------
Hajnali kettő óra, harminckét perc.
Anya teát kérek (víz)!! Anyaide.. Anya egy huszonhármas lábbal a szájában végül háromnegyed ötkor ismét ájultan elalszik.
5:30 - Jó reggelt! :)